Képes versenyezni az alaplapi chipsetek piacáról kiszorult VIA az Intellel egy olyan játékban, amelyben az mindig is jó volt? Intel Atom vs. VIA Nano - az első hazai összehasonlító teszt!

A VIA még 2001-ben jött rá, hogyan tud erényt kovácsolni abból, hogy processzorai nem éppen a pajtát lángba borító teljesítményükről híresek, viszont cserébe nem is fogyasztanak túl sokat, és nem is melegszenek. Ha marketing nyelven cool and quiet, vagyis kevéssé melegedő és halk hűtéssel is működő, apró, mindössze 17×17 centiméteres alaplapokra integrálják őket, akkor eszményi alapot képeznek beágyazott rendszerekhez. Persze akkoriban még senki sem hívta így ezeket, egyszerűen csak egészen váratlan helyeken bukkantak fel a VIA apróságai - a jegykiadó automatáktól kezdve a pénztárgépeken át a buszokba épített szórakoztató rendszerig találkozhattunk velük.

Idén tavasszal következett be, hogy a piacot uraló processzorgyártónak olyan CPU-val kellett kijönnie, amely egészen hasonló erényeket csillogtat meg: nem melegszik, nem fogyaszt sokat, nem kell hozzá izmos hűtés. Igen, az Intel Atomra volt szükség, mert mi felhasználók imádjuk a netbooknak keresztelt, apró, szexi, szeretni való, de csak a klasszikus noteszgép-feladatokra alkalmas szerkentyűket.

A piacon ebben a szegmensben egyeduralkodónak tekinthető az Intel, hiszen az AMD-nek egyszerűen nincs semmije, amivel beszállhatna a versenybe. A százdolláros OLPC laptop szívét is adó AMD Geode fájdalmasan túlhaladott, és teljesítménye egyszerűen nem elég ahhoz, hogy legalább a Windows XP kereskedelmi változata, illetve az arra készült kereskedelmi szoftverek fussanak rajta. A nemrégiben hajánál fogva előhúzott, csökkentett órajelű Athlon 64-es ötlet sem működik a gyakorlatban, hiszen a cég nem tud melléállítani ütőképes lapkakészletet. (Arról már nem is beszélve, hogy ez a CPU sokkal nagyobb az Atomnál, és igencsak körülményes lenne az olyan apró eszközökben, vagyis a hasonló processzorok természetes közegéban alkalmazni, mint a netbookok, a nettopok, a MID-ekés az UMPC-k.)

Arra mégis van esély, hogy az Intel Atomjának egyeduralkodása véget érjen. A VIA eddig is próbálkozott azzal, hogy túlhaladottnak tekinthető C7 processzorának mobilváltozatát netbookokba értékesítse az OEM-eknek. A CPU teszi is a dolgát, de közel sem azzal a magától értetődő lelkesedéssel, mint ahogy az Intel Atomok dolgoznak ebben a munkakörben. A VIA-nak már egyébként is szüksége volt egy újabb processzorra, ami - véletlenül, vagy készakarva - tökéletes a netbookokhoz is.

A VIA Nano processzoráról nagyjából március óta beszél mindenki, amikor is a VIA elkezdte szellőztetni, hogy az akkor még Isaiah kódnéven ismert processzor már itt van a kanyarban. A C7 sorozattal amúgy lábkompatibilis Nano alapvetően különbözik a VIA előző CPU-generációjától. A 65 nanométeres gyártástechnológiával készülő, 94 millió tranzisztorból álló chip alapterülete 63 négyzetmilliméter. A VIA tényleg a legmodernebb megoldásokat sűrítette ebbe a processzorba, hogy ütőképes termékkel álljon elő.

A cég történetében ez az első 64 bites utasításkészletet tartalmazó, soron kívüli végrehajtással bíró (out-of-order), szuperskalár mikroarchitektúra, de megtaláljuk benne az SSE utasításkészletet és virtualizációs támogatást is. Az 64 kilobájtos L1 cache-t és 1 megabájt L2 gyorsítótárat tartalmazó processzor órajelenként három utasítás feldolgozására képes, és többszintű, szavazásos elágazásbecslő rendszerrel bír, ezen felül a VIA hagyományos - és hagyományosan hatékony -, Padlock nevű kriptográfiai motorját sem hagyták ki belőle. Ez utóbbi tulajdonképpen egy hardveres véletlenszám-generátor, amivel a VIA CPU-k mindig is tönkreverték a titkosítási feladatokban a konkurenciát.

Az implementált energiagazdálkodási megoldás a processzor hőmérsékletének változását is figyelembe veszi. Például teljes terhelésen képes a névleges órajelnél magasabb frekvencián működtetni a processzort, ha azt a hőmérséklet lehetővé teszi. Arra is módot ad, hogy szoftveres úton határozzuk meg azt a hőmérsékletet, amelynél magasabbat nem szeretnénk, ha a processzormag elérne. Ráadásul két független órajel-generátorával arra is képes, hogy a végrehajtás felfüggesztése nélkül változtassa a CPU feszültségét és órajelét. A Nano tényleg nagyon kevéssel is beéri: a maximális, 2 gigahertzes órajelű változat TDP-je (maximális hődisszipációs mutatója) mindössze 20 watt.

A paraméterekből kitűnik, hogy a VIA a Nanót a népszerű netbookokon kívül máshol is szeretné viszontlátni, és bele is építettek mindent, ami ütőképessé teheti a processzort mondjuk egy nagysűrűségű szerverben. A VIA elzárkózott a konkrétumok közlésétől, de sejteni engedi, hogy már dolgoznak a Nano kétmagos változatán is. Kell-e mondanunk, hogy a fentiek alapján nagyon kíváncsiak voltunk a VIA legújabb üdvöskéjére?

És a kék sarokban...
A Nanót értelemszerűen a már sokat emlegetett Intel Atom N270-nel eresztettük ringbe. Ironikusan ez az első, sorrendi végrehajtású (in-order) x86-os CPU az Intelnél az ős-Pentium óta. A 45 nanométeres gyártástechnológiával készülő chip nagyon pici, mindössze 25 négyzetmilliméter területű, 47 millió tranzisztor alkotja, és ennek is nagyjából negyven százaléka az 512 kilobájtos L2 cache. Ugyan az Atom támogatja a 64-bites utasításkészletet és az SSE4 vektorkiegészítéseket is, de órajelenként legfeljebb két utasítás feldolgozására képes - bár a felépítése olyan, hogy ez ugyanazt, vagy akár két különböző műveleti szálat (thread) is jelenthet.

Az Atomba a HyperThreading technológiát is implementálták, ami a többszálas alkalmazások futtatásában vagy multitaszk környezetben rengeteget dob a processzor teljesítményén. A CPU tervezésekor egyértelműen az alacsony fogyasztást tartották a legfontosabbnak. Az Atom igen kevés tranzisztorból épül fel, rendkívül kis méretű, így a 45 nanométeres gyártástechnológia mellett nagyon gazdaságosan, nagyon alacsony önköltséggel gyártható. Tipikus fogyasztása az 1,6 gigahertzes órajelen 1 watt alatt van, de teljes terhelésen sem haladja meg a 2,5 wattot. Hivatalos forrásból tudható, hogy az Intel már elkészült az Atom kétmagos verziójával, de egyszerűen semmi sem indokolja, hogy kiszabadítsa a szellemet a palackból, így az N330-as piacra dobását elhalasztották.

Az Intel és a VIA CPU-ját nem netbookokba építve vetettük össze, hanem a már említett, 17×17 centiméteres kiterjedésű, nano-ITX alapokba csomagolva. Az Intel alaplapja már végleges, kereskedelmi termék, míg a VIA-tól egy demót, mérnöki minta alaplapot kaptunk a teszthez. De haladjunk sorjában!

Az Intel D945GCLF Little Falls alaplapja a cég egy régebbi chipsetére, a 945GC-re épül. A cég nemes egyszerűséggel leporolt egy régebbi terméket, ami tökéletesen kiszolgálja az Atom CPU-t, pontosabban azokat az alkalmazásokat, amelyeknél az Atom szóba jöhet. A lapon egyetlen, asztali gépekbe szánt DDR2 533/667 memóriát fogadni képes foglalatot találunk. A 2 gigabájt memória címzésére képes chipset az integrált Media Accelerator 950 VGA működéséhez szükséges memóriát is innen választja le. Az apróság egyetlen PCI-sín révén bővíthető, mely két SATA és két PATA felületű meghajtót képes kezelni, legyen szó akár merevlemezről, akár optikai meghajtóról.

Intel D945GCLF Little Falls alaplap, Intel Atom processzorral.

A szokásos PS/2-es egér- és billentyűzet-csatlakozón kívül 1 soros, 1 párhuzamos és 4 USB 2.0-ás kaput találunk rajta, valamint 2+2 csatornás audiovezérlője is van. A hálózati kapcsolódást 10/100-as Ethernet vezérlő intézi. A tápellátást hagyományos ATX-csatlakozó biztosítja, melyet kiegészít a Pentium 4-es éra óta ismerős, négytüskés csatlakozó - ez szállítja a CPU-nak a dedikált éltető energiát. Az 1,6 gigahertzes Atom processzoron alumíniumból készült, apró hűtőborda trónol, melyet hasonlóképpen apró hűtőventillátor egészít ki. Ez utóbbi a méretét meghazudtolóan intenzív sípolással adja a világ tudtára, hogy dolgozik.

A VIA nemes egyszerűséggel egy már meglévő, EPIA SN-sorozatú alaplapba ültette bele az ebben a sorozatban is dolgozó C7-tel lábkompatibilis Nano processzort. Fontos látnunk, hogy ez a lap csak tesztcélokat szolgál: ilyen kivitelű, megvásárolható termék nem létezik, és valószínűleg nem is fog létezni. Félig-meddig hivatalos forrásból tudjuk, hogy a VIA gőzerővel dolgozik egy olyan chipset kifejlesztésén, amely a Nanóhoz mérten visszafogott fogyasztású. Egyesek már a nevét is tudni vélik - CX800 -, de a részletek még nem ismertek vele kapcsolatban. Mi borítékoljuk, hogy a jelenleg rendelkezésükre álló modelleknél fejlettebb, és valószínűleg alacsonyabb fogyasztású VGA-t fogunk találni benne. Azon sem lennénk meglepve, ha idővel DDR3 memória támogatás is szóba kerülne.

A VIA soha meg nem született, SN-alapú teszt-alaplapja, Nano processzorral. Ha létezne ilyen kereskedelmi termék, lepipálná Intel-alapú vetélytársát.

A tesztek elvégzése után mégis úgy döntöttünk, hogy leírjuk a "fantom SN" alaplap tulajdonságait, mert úgy éreztük, hogyha alapvetően nem egy CPU-tesztről, hanem egy Mini-ITX terméktesztről lenne szó, akkor egyértelműen ennek adnánk a Computerworld ajánlatát, mert fejlettebb, mint vetélytársa. A VIA CN896 chipsetű alaplap két, asztali gépekbe szánt DDR2 533/667 DIMM-t képes fogadni, és négy gigabájt memóriát tud megcímezni. Ez még akkor is rengeteg, ha az integrált VIA Chrome 9-sorozatú VGA-kártya is ebből kanyarítja le magának, amennyit használni szeretne, és az Intel megoldásával ellentétben csak annyit képes dinamikusan használni, amennyire valóban szüksége is van. A bővíthetőségért egy 16x PCI-Express sín felel, míg az alaplap alján egy 32-bites miniPCI foglalatot is lelünk. Négy SATA és két PATA felületű meghajtót képes kezelni, és felettébb hasznos extraként az alaplap alján egy Compact Flash kártyaolvasót is lelünk, melyet a PATA vezérlőre ültettek rá. (Valaki azt mondta volna, hogy SSD?)

Az alaplap alján ülő miniPCI-foglalat és az IDE-vezérlőre ültetett Compact Flash kártya olvasó.

A terméken a kötelező PS/2-es egér- és billentyűcsatlakozó mellett 1 soros, 1 párhuzamos és 4 USB 2.0-ás aljzatot találunk, hangvezérlője pedig 5.1-es kivitelű. Két Ethernet vezérlője is van: egy 10/100-as és egy gigabites, amitől eszményi a tűzfal feladatok ellátására. A tápellátás egy hagyományos ATX-csatlakozón keresztül történik. Az 1800 megahertzes processzoron trónoló jókora, lapos, alumínium hűtőbordán egy apró ventillátort lelünk, ami a gépindításkor csak azért pörög fel, hogy halljuk: működik. Ezután lopakodó üzemmódba vált, és onnantól gyakorlatilag nem lehet hallani, hogy dolgozik.

Nyilvánvalóan átfogó képet szerettünk volna nyújtani arról, hogy mire képes a két CPU, ezért felvállaljuk, hogy olyan teszteket is lefuttattunk és elvégeztünk, amelyek nem éppen az Intel Atom vagy a VIA Nano leggyakoribb felhasználási modelljét képviselik. Természetesen mindkét alaplapban ugyanazt a 2 gigabájtos CSX DDR2-es memóriamodult használtuk. Ez messze jobb paraméterekkel bír, mint amit a két alaplap megkíván, így messzemenően kiszolgálta azokat. Mindkét lap VGA-jához a maximális mennyiségű memóriát társítottuk, amit csak allokálni lehetett.

Amerikai testvérlapunk tesztplatformja, a PC WorldBench 6 Beta 2 verziója egy olyan alkalmazásgyűjtemény, amely jól ismert irodai, grafikus, video- és hangtömörítési alkalmazások futtatásával vizsgálja a teljesítményt. Nemes egyszerűséggel méri azt az időt, ami az összeállított szkriptekbe foglalt feladatok lefutásához szükséges. Tulajdonképpen ebben az összeállításban találjuk meg a legtöbb olyan alkalmazást, amiről úgy gondoljuk, hogy a két CPU találkozni fog.

Az alacsonyabb érték a jobb!

A népszerű képmanipuláló program a VIA processzorán futott le hamarabb. A Nano körülbelül 15 perc alatt végzett a feladattal, amihez az Intel Atomnak nagyjából 21 percre volt szüksége.

Az alacsonyabb érték a jobb!

A szoftveróriás médiatömörítő alkalmazásában összeállított feleadatot a VIA Nano 9 és fél perc alatt gyűrte le, míg az Intel Atomnak 12,9 perc kellett ugyanehhez.

Az alacsonyabb érték a jobb! A Microsoft irodai programcsomagjának 2003-as verzióját használja a PC WorldBench. Az ez alá definiált feladatok leküzdéséhez nagyjából 8 perc kellett a VIA Nanonak, míg valamivel több mint 10 perc az Intel Atomnak.
Az alacsonyabb érték a jobb! A Mozilla böngészője majdnem 12 percig izzasztotta az Intel Atomot, de a VIA Nano valamivel több, mint 7 perc alatt letudta a feladatot. Az alacsonyabb érték a jobb!

Mint azt fentebb már említettük, a HyperThreading technológia alkalmazása az Intel Atomban nagyon sokat segít a többszálú, vagy multitaszk feladatok elvégzésében. Ez nagyon jól megmutatkozik ebben a versenyszámban, amivel az Intel Atom majdnem pontosan 13 perc alatt, míg a VIA Nano valamivel több, mint 14 és fél perc alatt boldogult...

A cikk folytatásához kattints ide!

• 7
• Vista
• XP