Az ASUS indította el a netbook-őrületet a 700-as sorozattal, és most itt a következő nagy dobás: az okostelefon és a netbook közötti hiányzó láncszem.

Mindig veszélyes egy telített piacon merőben új termék bevezetésével próbálkozni. Az ASUS mégis kockáztatott, és nyert. Fogták, átdolgozták az Intel Classmate PC-jét - amit eredetileg a fejlődő országok nebulóinak fejlesztettek ki, hogy olcsó számítógépekkel segítsék oktatásukat, a la OLPC -, és bombasztikus áron a fejlett piacok fogyasztói közé szórták, akik óriási lelkesedéssel vetették rá magukat. Ez volt az első EEE PC. Már akkor nyilvánvalóak voltak az EEE korlátai, de jó időben voltak vele a jó helyen, hiszen a megcélzott felhasználói kör igényeit alapvetően kielégítette a gép. Az első generációs EEE-t három fontos kritika érte: túl apró billentyűzet, túl apró kijelző, túl kicsi és lassú SSD. Az ASUS - és a konkurensek is - tanultak a hibából, a következő, picivel nagyobb EEE sorozat orvosolta ezeket a hiányosságokat, és a követők is ezekkel vetekedő gépeket dobtak piacra.

Ma ott tartunk, hogy a konkurens netbookok az esetek többségében megtévesztésig hasonlítanak egymásra, egyedi szolgáltatásokat nagyon nehezen találuk rajtuk. Ezzel együtt a netbook-szegmens a tomboló gazdasági válság ellenére is képes volt növekedést produkálni. Nem csoda, hogyha egyre többen próbálkoznak ezen a trületen.

Van-e élet a netbook és az okostelefon között?
A nagy igyekezet ellenére a gyártók is érzik, hogy nagyon vékony jégen járnak, amikor új kategóriákat akarnak teremteni a piacon. Az Intel bedobta a ringbe a MID (Mobil Internet Device) fogalmát, ami elvben az okostelefonok és a netbookok között helyezkedik el a táplálékláncban. A gyakorlatban a vevők nem nagyon lelkesednek értük, az eladási adatok is siralmasak. A MID telefonnak túl nagy - igazából telefonbeszélgetésre nem is jó -, számítógépnek pedig, amin megírunk egy "oké"-nál hosszabb tartalmú e-mailt, már túl kicsi.

Nézetünk szerint az ASUS az EEE PC T91-gyel alkotta meg azt a hiányzó láncszemet az okostelefon és a netbook között, amivé a MID nem tud válni. A nagy trükk nem más, mint a tablet kivitel. A tabletek megjelenésekor a cégek azt várták tőlük, hogy a segítségükkel azokat a felhasználókat hozzák majd közel a PC világához, akik idegenkednek az egér és a billentyűzet használatától. A tabletnek ez a mutatvány nem sikerült, a megcélzott csoport ezt sem szerette meg; a legtöbben, akik jól elboldogulnak a klaviatúrákkal és a mutatóeszközökkel, nem érezték úgy, hogy szükségük lenne az érintésérzékeny kijelzőre. Talán az Apple iPhone-ja tehet róla leginkább, de a használható billentyűzethez már túl apró eszközöknél találták meg az érintésérzékeny kijelző igazi helyét. Úgy tűnik, hogy az ASUS a T91-gyel ezt az ötletet viszi tovább - pontosan egy méretkategóriával feljebb.

Akkor mi is az EEE PC?
Mondogatjuk már egy ideje, hogy a vékony és könnyű noteszgépek és a netbookok közötti mesgye végképp elmosódni látszik. Az ASUS annyiban még rontja is a helyzetet, hogy az EEE sorozat - legalábbis kezdetben - egyértelműen az olcsó, netbook vagy nettop kaliberű termékeké volt. Ma ez már nem igaz, talán csak az Atom processzor az egyetlen közös vonás. A T91 is ilyenre épül, de az 1,33 gigahertzes órajelű, alacsony feszültségű Z520 verzióra. Ezzel kapcsolatos a gép egyik legfontosabb attrakciója: nincs benne ventilátor, ez a gép teljes egészében passzív hűtésű! A hűtés megállja a helyét, a 2 watt TDP-jű processzort órákig 100 százalékos terhelés mellett járatva sem sikerült a felforrósítani a gépet. Legmelegebb pontja - az alján - is csak langyos maradt. A CPU-hoz az Intel újabb chipsete társul a GMA500-as integrált grafikus vezérlővel. A kijelző mérete 8,9 hüvelyk, maximális felbontása 1024×600 képpont, ami kvázi szabványosnak tekinthető ebben a méretben.

A nagy dobás a tablet kivitelű, érintésérzékeny kijelző. A repülőgépen az előttünk ülő hátradöntötte a támlát? Nem probléma, kicsavarjuk a kijelző nyakát, és folytathatjuk azt, amit csináltunk, amíg nem kell hozzá billentyűzet. Ennek csak egy hátrányát látjuk, mégpedig azt, hogy a kijelző erősen tükröződik, így nagyon meglátszanak rajta az ujjlenyomatok is - utóbbiakkal bőven el fogjuk látni használat közben a nyomásérzékeny kezelőfelületet.

A gépen teljesen hétköznapi Windows XP fut, de ezt kiegészíti egy Unique TouchSuite nevű speciális felület, amit pont arra találtak ki, hogy a felhasználó az ujjával navigáljon és végezzen el nagyon sok mindent, ami a mellékelt tollal nehezen menne. Az alábbi videó erről minden lényegeset megmutat, és az olvasó eldöntheti, hogy igazat ad-e nekünk; a felületről egyszerre jutott az eszünkbe az iPhone és a Macintoshokon futó OS X. Ennek része a Magic Desktop nevű, gyerekeknek szánt, játszva tanító, webes tartalmat szülői korlátozással elérhetővé tevő XP felület. A Windows XP szép, új ruhákban valami egészen mást kínál, mint amit eddig netbookoktól láttunk.

Drága technológiák olcsó név alatt
A T91-nek nincs merevlemeze, csak 16 gigabájtos SSD-je. Ennek tempójára nem lehet panaszunk, az ős EEE-ben dolgozóhoz képest igazán virgonc, a Windows XP meglepően gyorsan elindul róla. Az 16 gigabájt nem tűnik soknak, de itt elegendő az operációs rendszert és a gyakran használt alkalmazásainkat tárolni, ugyanis a T91-nek két memóriakártya olvasója van Acer Aspier one módra, amiből az egyikben gyárilag egy 16 gigabájtos SD kártya található. Ez persze lassabb, mint az SSD, de tökéletesen megfelel arra, hogy a statikus adatainkat - például a fényképezőgépünkből letöltött fotókat - tároljuk rajta, és természetesen bármikor nagyobb kapacitásúra cserélhető.

A T91 nyilvánvalóan utcai harcos, második gép, ami üzleti utakra, nyaralásra hivatott elkísérni minket, és a kapcsolattartásra, levelezésre, internetelérésre szolgál. Az 1,3 megapixeles webkamera így szinte kötelező extrának tekinthető. Az apró gombjai gyors kétujjas pötyögésre használhatók, ami az említett helyeken elkövetett e-mailekhez megfelel, de mindennapos munkára már igazi büntetés lenne. Mindazonáltal messze többet nyújt, mint a MID-ek klaviatúrája. A tapipadra egyáltalán nincs panaszunk, a gép méretéhez képest kifejezetten nagy.

Az apró gépben egy 28,5 wattórás teljesítményű lítium-polimer akku dolgozik, amit fixen beépítettek a gépbe, nem cserélhető. A Battery Eater Pro tesztprogrammal megmértük, hogy mennyi ideig bírja az akku. Az "ülök a repülőgépen, és e-bookot olvasok" üzemmódban, ami 0 és 3 százalék közötti CPU terhelést jelent, a gép egy perccel több mint öt órát működött, de még folyamatos, 100 százalékos processzorterhelés és egy egyszerű, viszonylag kevés poligonból álló objektum - egy ceruzaelem - 3D-s mozgatása mellett is produkált 4 órát...

A cikk folytatásához kattints ide!

• 7
• Vista
• XP