A processzor-architektúrák kuszaságát nehéz átlátni, legyen szó bármilyen platformról. Sorozatunk első részében a netbook CPU-kat vettük sorra, most a belépő szintű asztali processzorok következnek.

Az Intel kínálatában a belépő szintet a Celeron termékvonal képviseli. Ha az alapvető irodai munkára keresünk igáslovat, akkor nem is érdemes tovább kutatnunk. Nyilvánvalóan nem a belépő szinten kell egyik gyártónál sem a csúcstechnológiát keresnünk, de talán meglepő, hogy a számítástechnikában mennyire régi megoldások is felbukkannak kicsit modernebb ruhába bújtatva. Jelenleg három változatban találkozhatunk a Celeronnal. A Celeron D nevű széria még a Pentium 4 processzor Prescott kódnevű magjára épül, és 2004 júniusában debütált. A későbbi, 3,06-3,6 gigahertz közötti verziók már a Cedar Mill kódnevű magra épülnek, amely valamivel jobb teljesítményt nyújt, mint a Prescott mag, és lényegesen kevesebbet is fogyaszt, TDP-jük 65 watt körül van, szemben a legkevesebbet fogyasztó Prescott 73 wattjával.

A rend kedvéért alább elhelyezett összefoglaló táblázatunkban az összes verziót szerepeltetjük, de a valóságban a Socket 478-as verzióval már valószínűleg nem fogunk összefutni - bár ki tudja, pont a karácsonyi időszak az, amikor hajlamosak felbukkanni a beszorult készletek akciós kínálatként -, míg azért az LGA775 verzió még előfordul.

A Celeron D egyes LGA775-be illeszkedő változatai tartalmazzák a 64 bites Intel 64 utasításkészletet, de nem tudunk felfedezni logikát abban, hogy mely verziókban van ez engedélyezve, és melyekben nem. Amíg áruk miatt a Celeron D processzorra épülő gépek nagyon vonzóak lehetnek és teljesítményük a fentebb vázolt irodai igásló feladatra megfelel, az újabb Celeron - lásd később - verziókhoz képest jócskán többet fogyasztanak, ezért főleg a sokat használt irodai gép munkakörben az árkülönbözet megtérül a villanyszámlán.

Celeron márkanéven már a Core mikroarchitektúrára épülő egymagos processzorokat kapunk, amelyek lényegesen fejlettebbek, mint a D sorozat. Szintén 65 nanométeres gyártástechnológiával készülnek, miközben FSB-jük magasabb, a Conroe-L kódnevű mag - amelyre épülnek - lényegesen alacsonyabb órajeleken (1,6-2,2 GHz) is nagyobb teljesítmény nyújt, mint az előd. Mi több, TDP-jük 35 watt, és ha valaki 64 bites operációs rendszert szeretne futtatni ezeken valamilyen okból, akkor megtalálható bennük az Intel 64 utasításkészlet.

A sorozat csúcsán a jelenleg kéttagú, Celeron Dual-Core család áll. A kétmagos processzor az Intel Core 2 Duo processzorának Conroe kódnevű magján alapul. Az Allendale nevű változat minden olyat tud, amilyet a Conroe, mindössze másodszintű gyorsítótárának méretét csökkentették 512 kilobájtnyira, illetve az FSB-jét vették vissza 800 megahertzre. A Celeron Dual-Core felfogható a "szegény ember Core 2 Duójaként" is, ráadásul a jövőben a jelenleginél magasabb órajelű változatok is bizonyosan megjelennek majd belőle. A SpeedStep-technológiát is tartalmazó processzorok TDP-je mindössze 65 watt. Multitaszk, de alapvetően nem túl számításigényes környezetbe kimondottan ajánlhatók.

Az AMD kínálatában a Sempron sorozat képviseli a belépő szintet. A processzor már az AM2-es foglalatba illeszkedő első, Manila kódnevű, 90 nanométeres gyártástechnológiával készülő változata még 2006 május végén látta meg a napvilágot. A 800 megahertzes FSB-jű, 128 vagy 256 kilobájt másodszintű gyorsítótárral ellátott processzorok 1,6-2,0 gigahertz közötti változatokban készültek...

A cikk folytatásához kattints ide!

• 7
• Vista
• XP