Beruházásokat és folyamatos költségeket is meg lehet takarítani egy jól átgondolt virtualizációs környezet bevezetésével, ám az is igaz, hogy nem minden problémára jelent megoldást. A témához kapcsolódóan lapunk workshopot rendez.

Ma messze a legnépszerűbb virtualizációs megoldás a szervervirtualizáció, mikor is több kiszolgálót mozgatunk egy fizikai gépre, csökkentve a hardver- és energiaköltségeket. Mivel általában a hardverkapacitások növekedése meghaladja a szoftverigényeket, egy 2-3 éves szerver hardverigényét többszörösen kielégítik a mai szerverek, más szóval a 2-3 éves gépeinket nyugodtan migrálhatjuk egyetlen közös hardverre, bőven képes lesz azokat kiszolgálni. A virtualizáció nagyon sokféle technológiát és témakört ölel fel: natív/hardver virtualizáció, paravirtualizáció, operációs rendszer szintű virtulizáció, alkalmazás-virtualizáció, desktop virtualizáció. A "virtualizáció" szó alatt legtöbbször natív virtualizációt értünk, amikor a virtualizációt végző réteg elég hardveres erőforrást enged át ahhoz, hogy a rajta futó operációs rendszer valójában egy tejes hardverkörnyezetnek lássa a virtualizált réteget. A natív virtualizációba mind a közvetlen hardveren futó, mind egy operációs rendszeren futó réteg beletartozik, így a módszer független a réteg "vastagságától".

A leggyakoribb, hogy a virtualizációs réteg egy meglévő operációs rendszeren fut, mint egy szoftver. Ennek előnye, hogy megszokott környezetben, megszokott felülettel tudunk dolgozni, de mivel nem biztos, hogy a gazda operációs rendszert másra is használjuk, az feleslegesen emészti az erőforrásokat.

Ezzel ellentétben a paravirtualizációban - amely bár a natív virtualizációra hasonlít legjobban (hiszen itt is megvan virtualizációs réteg, s teljes rendszer virtualizációjáról van szó) - a virtualizált rendszer egy módosított operációs rendszer, melyet kifejezetten felkészítettek a virtualizálhatóságra. Ezzel elkerülhető az a sebességcsökkenés, amely a nem biztonságos utasítások fordításából adódik. Ha ugyanis nem lenne ilyen utasítás, vagy erre külön programozói felület lenne, akkor a virtuális rendszer jóval gyorsabban, kvázi eredeti hardver sebességgel futhatna. A paravirtualizáció esetében a vendég rendszert úgy kell módosítani, hogy a szükséges emelt szintű hívásokat az előre definiált API-n, úgynevezett hypercall API-n keresztül hívja. Ezek jellemzően nyílt forráskódú rendszerek, mivel azokat lehet módosítani ilyen módon, azonban számos rendszert már eleve felkészítettek a paravirtualizált futtatásra.

Virtualizáció 2009
Illúziók helyett valódi megoldások

Időpont: 2009. május 7.
Helyszín: Ramada Plaza Budapest
(1036 Budapest, Árpád fejedelem útja 94.)

Részletes program és jelentkezés
a Computerworld Konferencia oldalon »

Ha nincs szükségünk teljes hardvervirtualizálásra, kiváló megoldás lehet az operációs rendszer szintű virtualizáció, amellyel az éppen futó oprendszert lehet "többszörözni". Egy ilyen virtuális "szeletet" mindenki úgy tud konfigurálni, ahogyan szeretné (saját IP-cím, saját felhasználók, saját webszerver stb.), ám a teljes rendszer rendszergazdája egyszerre látja és ellenőrizheti az összes virtualizált környezetet. Mivel az effajta virtualizációnak szinte nulla a többlet hardverigénye, ezért ezt előszeretettel alkalmazzák internet-szolgáltatók, akik így virtuális gépeket tudnak bérbeadni.

Ennek a megoldásnak hatalmas előnye, hogy a tárhelyigény nem többszöröződik, ugyanazt a rendszermagot használja mindenki, továbbá nincs szükség annyival több memóriára, hiszen úgy lehet ezt felfogni, mint egy-egy plusz futó alkalmazást a gazda rendszeren. Így persze csak egy adott rendszerből tudunk több példányt létrehozni, nem pedig teljesen különféle rendszereket felállítani.

Még "könnyebb" megoldás az alkalmazás szintű virtualizáció, mikor már a szó szoros értelmében nem is beszélünk virtualizációról, sokkal inkább felfoghatjuk, mint az alkalmazástelepítés egy speciális, ultrakönnyű és gyors változatát. Az alkalmazásvirtualizáció legegyszerűbb formája, amikor a kliens rendszeren az alkalmazásnak csak a megjelenítése történik, maga az alkalmazás egy távoli gazda rendszeren, egy szerveren fut. Ilyenkor a kliensnek csak a megjelenítés a feladata. Van azonban olyan megoldás is, amikor az alkalmazásvirtualizációt a gyorsan, vékony szeparált környezetbe települő alkalmazáscsomagok jelentik, azaz a szoftvert nem közvetlenül az operációs rendszerre, hanem egy vékony szoftverrétegbe telepítjük, így a telepítés jóval gyorsabb és visszafordíthatóbb lehet.

Érdekes kérdés a virtualizációs megoldások és a licencelés kapcsolata. Ezzel kapcsolatban Somogyi Csabától a Microsoft Magyarország IT üzemeltetési szakértőjétől megtudtuk, hogy a Microsoft például 2008 szeptemberében módosította a virtualizációt is érintő licencelési szabályait, hogy igazodjon a technológia egyre szélesebb körű elterjedéséhez. A változás legfontosabb eleme, hogy az egyes Windows Server 2008 változatok a fizikai géphez kötődő licencen túl már virtuális gépek futtatására jogosító licenceket is tartalmaznak: a Standard változat esetén egy, az Enterprise változat esetén négy példányt. "Ennek hatását a vásárlói keresletre a gazdasági változások hatása miatt nehéz felbecsülni, de a Microsoft ügyfelei egyre szélesebb köre érdeklődik megoldásunk iránt és partnereinknél is egyre több kiváló szakember áll rendelkezésre a konkrét projektek lebonyolításához" - mondta a szakértő.

A virtualizációs trendekről Kósa Barnabást, a a HP Magyarország munkatársát kérdeztük. Véleménye szerint a jelenlegi szorosra fogott IT költségvetések előtérbe helyezik az IT beruházások gyors megtérülését és az energiahatékonyságot. Például a Hewlett-Packard "alkalmazkodó vállalat" (Adaptive Enterprise) stratégiája, amely az IT és az üzleti folyamatok szoros kapcsolatára épül, megoldásokat ajánl ezen igények kielégítésére...

A cikk folytatásához kattints ide!

• 7
• Vista
• XP