A Nokia N-sorozatának hanyatlása nyilvánvalóan a céget is zavarta: a félresikerült modellek után itt a mobil, amelynek feladata a renomé helyreállítása.

Ami annak idején a Nokiának nagyon ment, az utóbbi időben érthetetlen módon nem jött össze. A csúcskategóriás, alapvetően multimédiára, de ezzel együtt szinte minden másra is becélzott N széria minőségben és megbízhatóságban visszaesett, ami önmagában nem is lett volna akkora gond. Csak éppen a versenytársak nem álltak meg, sőt, rendkívül agresszíven eredtek a Nokia nyomába, és persze az sem javított a helyzeten, hogy az iPhone 3GS is megjelent időközben. Az okostelefonok piacán már régen nem egyértelmű a Nokia-fölény, és az N97 (valamint várhatóan az őt követő típusok) éppen ezen helyzet mentésére jött létre. Tesztünkben arra keressük a választ, hogy van-e esély a visszakapaszkodásra.

Nagy fehér bálna
Egyetlen elemében sem jelent újdonságot az N97 a Nokia modellek között. Érintőképernyője már volt az 5800-nak, teljes, oldalra csúsztatható QWERTY billentyűzettel pedig a Nokia E75 jelentkezett nem olyan rég. A mechanikai megoldás mégis új, hiszen itt nem egyszerű szétcsúsztatásról, hanem egyfajta szétnyitásról, pattintásról van szó. De a billentyűzetről kicsit később.

A készülékház műanyag, de fogásakor, használatakor nincsenek negatív felhangok az emberben. Meglepően könnyű is, ami főleg a nemrégiben tesztelt HTC Touch Pro2 fényében feltűnő, észrevehető. Az előlapon egyetlen fizikai gomb található a bal alsó sarokban, ami a menübe vezet, ha pedig nem nyúlunk a készülékhez, akkor a körvonala enyhén pulzál. Amennyiben SMS érkezett, vagy nem fogadtunk egy hívást, a villogás gyorsabb ütemre vált.

Itt az érintésérzékeny híváskezelő gombok találhatók még zölddel és pirossal jelölve. Felül az előlapi kamera lencséje, illetve a különböző érzékelők szakítják meg a fehér felületet. (Természetesen létezik fekete verzió is.) Az ujjlenyomatok problémája itt is felvetődik, de a fehéren nem látszott annyira, és a kijelzőn sem ragadtak meg annyira feltűnően a zsíros pacák. A hátlapon pedig még kevésbé, mert a borításhoz matt felületű műanyagot használtak.

Bal oldalon a billentyű/képernyőzárhoz használatos csúszka található, amelynek meghúzása után egy rezzenés kíséretében kiold a billentyűzár. Felette a sajnos nyitott microUSB-csatlakozó található, mellette egy aprócska fehér LED-del, ami töltéskor, szinkronizáláskor világít. Erről a modellről már eltűnt a köznyelvben csak "vékony Nokiatöltő"-ként emlegetett csatlakozó és az USB tölti is az N97-et. A múlt azért még kísért, hiszen a csomagban kapunk egy átalakítót, amely egyik végén microUSB-ben, a másikban pedig a vékony és vastag töltőcsatlakozóban végződik.

Felül a bekapcsológomb és a 3,5 mm-es jack található, jobb oldalon pedig a szokásos hangerőállító, valamint kameragomb helyezkedik el, stílusosan a keret ezüst színét felvéve magára. A kamerát a hátlapon egy objektívvédő takarja, aminek a tapasztalat szerint túl kicsi az ellenállása. Emiatt gyakran előfordult, hogy a tokból vagy zsebből kivéve véletlenül elhúztuk a helyről, a kamera pedig aktiválódott. De ennél nagyobb gond az, hogy ezzel a sérüléseknek van kitéve az objektív, vagy legalábbis az azt védő üveg.

Szövegbevitel
A rezisztív érintőképernyő érzékenysége, kezelhetősége kifejezetten jól sikerült. Egyértelműen észrevehető a fejlődés az 5800 óta, amelynél igencsak rapszodikusan lépdelhettünk a menüben, vagy írhattunk meg egy SMS-t. A listáknál való duplakattintás rendszerét meghagyták, ami következetes dolog volt, hiszen kizárólag így lehet rászoktatni a felhasználókat erre a nem szokványos rendszerre. A dobozban egy apró pálcát is találhatunk, viszont nekünk egy percig nem volt rá szükségünk, mert ujjheggyel is boldogultunk.

A billentyűzet ambivalens érzéseket hagyott bennünk. Egyrészt a készülék méretei miatt érthető, hogy nem lett három sornál több rajta, de a gombok méretét ettől még növelhették volna. Főleg úgy, hogy nagyon laposak is, a megnyomásukat alig lehet érzékelni. Az ötirányú navigációs pad balra került, a szóköz pedig jobbra, nem pedig középre. A normál, ékezet nélküli karaktereken kívül mindenhez valamelyik shift gombot meg kell nyomni, ami kissé hátráltatja az embert - persze az ékezetekről könnyű így leszokni. Összességében mégis használható, megszokható, csak hosszabb időre van szükség, mint mondjuk a HTC Touch Pro2 esetében volt.

A mechanika puhán, elegánsan nyitja a készülékházat. A kijelző fix, kb. 45 fokos szöget zár a billentyűzettel, ami körülbelül annyi embernek tetszett, mind ahánynak nem. Pontosan emiatt lett volna jobb megoldás, ha legalább két, ha nem három állást (a vízszintest is) engedélyeztek volna a készítők a fedlapnak, és így mindenki olyan szögben használhatta volna, ahogy akarja. Technikailag megoldható, hiszen példának ismét ott a már emlegetett HTC Touch Pro2.

Widget á la Nokia
Az S60 érintős felülete (Symbian OS v9.4, Series 60 rel. 5 egészen pontosan) az 5800-hoz képest markánsan a nyitóképernyőben változott, amit nevezhetünk persze aktív készenlétnek is. Ugyanarról van ugyanis szó, csak most már divatosan widget a nevük és arra szolgálnak, hogy minél gyorsabban elérjük kedvenc alkalmazásainkat, kontaktjainkat vagy figyelemmel követhessük barátaink aktivitását a Facebookon.

A koreai gyártók widgetrendszereihez képest annyiban feltétlenül jobb a Nokia megoldása, hogy csak öt panelt rendezgethetünk a képernyőn, de egyetlen jobbra vagy balra irányított képernyősimítással az egészet eltüntethetjük a kijelzőről. A widgetek a méretük miatt még éppenhogy csak kezelhetők maradnak, de ez egyben a hátrányuk is, hiszen sok infó le is marad róluk. Az óra és a dátum, valamint az üzemmódjelző nem mozgatható, de az összes többi szabadon rendezhető, törölhető, megváltoztatható.

A billentyűzet kinyitásakor a képernyő azonnal megfordul, és a widgetek is átrendeződnek. Sajnos a Facebook-widget gyakran fagyott, állt le, amin csak a telefon újraindításával tudtunk segíteni. Ilyen esetekben a menüből gond nélkül működött, de a főképernyőről nem volt hajlandó elindulni. Egyéb szoftveres bizonytalanságot nem észleltünk, az N97 a teszt ideje alatt stabilnak volt nevezhető.

Tudásözön
Csúcsmodellhez képest sokat tud az N97: a 32 gigabájt belső memória igazán nagy dobás - a többiek egyelőre még meg sem közelítették ezt az adatot. Persze tehetünk bele microSD-kártyát is, amiből egy 16 gigás verzióval egészen 48 GB-ig növelhető a kapacitás. A memóriakártya egyébként csak a hátlap lefeszítése (ez a művelet valóban feszegetés, erőteljesen, körömmel, máshogy nem megy) után cserélhető, de legalább az akkumulátort nem kell kivenni hozzá...

A cikk folytatásához kattints ide!

• 7
• Vista
• XP