Az MSI a napokban adott ki Wind netbookjához egy BIOS-változatot, amely lehetővé teszi a gép processzorának túlpörgetését. Kipróbáltuk, érdemes-e élni a gyárilag felkínált lehetőséggel.

A netbookok piacán is élesedik a verseny. Az egymásra nagyon hasonlító, ritka kivétellel az Intel Atom processzorára épülő, gyakorlatilag egyforma szolgáltatásokat nyújtó gépek között manapság már muszáj valamilyen extra szolgáltatást nyújtani - legalábbis akkor, ha a gyártó ki szeretne emelkedni a konkurensek fehér, hangversenyzongora-fekete, bilikék és barbie-rózsaszín tengeréből.

"Biztos, hogy megnyomtad a Turbo Boostot, Michael?"
Az eddigi különbségek az olyan többletszolgáltatásokban jelentkeztek, mint a felszereltséget érintő eltérések - memória mennyisége, háttértár kapacitása és fajtája, a mellékelt operációs rendszer, az akku kapacitása. Találkozhatunk olyan extra szolgáltatásokkal is, mint például az Acer Aspire one két memóriakártya-olvasója, amiből az egyik a háttértár bővítésére szolgál, vagy ugyanezen típus egyes változatainak a 3G-s kommunikációs képességei. Az MSI azonban úgy döntött, hogy továbblép, és újra előveszi egy régebbi, de a netbookpiacon újnak számító ötletét.

Az MSI egyes, játékosoknak szánt noteszgépeire turbo gombot épít, mellyel erőltetett tempóra kényszeríthető a noteszgép processzora. A cég most egy BIOS-módosítással hasonlót tett a Winddel. A különbség csupán annyi, hogy az "Fn" és az "F10" lenyomásával aktiválható a Turbó üzemmód, nem szolgál külön billentyű a váltásra. A szolgáltatás a BIOS-ban engedélyezhető, illetve tiltható. A BIOS-ban kell kiválasztani azt is, hogy a szolgáltatás a CPU névleges tempójánál, 8, 15 vagy 24 százalékkal emelje magasabbra az órajelet. Természetesen gépenként változik, hogy a felhasznált alkotóelemek hány százalékos túlhajtást viselnek el, ezzel magyarázható a hármas lépcső. Így az eredetileg 1600 megahertz órajelű CPU tempója értelemszerűen 1728, 1840 vagy 1984 megahertzre emelhető - legalábbis elvben.

A gyakorlatban és a BIOS-ban beállítható második érték 16 százalék, a CPU órajele pedig 1856 MHz, tehát egyszerű gépelési hibával állunk szemben - ezt az adatot a BIOS készítésekor elírták. Ha aktiváljuk a Turbo üzemmódot, akkor arról ugyanúgy apró ikon felvillantásával tájékoztat a gép, mint mondjuk arról, hogy lenémítottuk a hangszóróját. Ezen kívül a bekapcsoló gomb kék LED-je pirosra vált. A túlpörgetés csak akkor működik, hogyha hálózati adapterről használjuk a Windet - ha akkuról, akkor nem. A tápkábel kihúzására a gép azonnal az alapértelmezett, névleges órajelre veszi vissza a tempót.

Az MSI Wind-tulajdonosok új lehetőségét egyfelől azért tartottuk érdemesnek megvizsgálni, hogy lássuk, van-e értelme megemelni az Intel Atom CPU órajelét. Ugyanakkor annak is tudatában voltunk, hogy a netbookokat - szerencsés esetben - nem éppen a teljesítményéhes alkalmazások futtatásához vásárolják, de némi ingyenes plusz teljesítmény még ezeknél a lóerőszegény képeknél is jól jön. Mondjuk akkor, ha HD felbontású videót akarunk lejátszani, biztonsági mentéseket készítünk - utóbbi esetben általában valamilyen fokú tömörítés használatos -, vagy egyszerűen csak állományokat tömörítünk. Azt is fontosnak tartottuk megvizsgálni, hogy az apró gép hűtése mennyire birkózik meg a magasabb tempón járó, ezért valószínűleg jobban és gyorsabban felmelegedő CPU-val,illetve mennyivel lesz zajosabb.

Mély víz! Csak úszóknak!
Az MSI a Wind BIOS-ának frissítéséhez csak a klasszikus módszert kínálja - indíts rendszert flopiról vagy USB-kulcsról, és indítsd el a .BAT állományt. Ezt csak a tapasztaltabb felhasználóknak javasoljuk, de a Computerworld olvasóit tapasztalt felhasználónak tartjuk. A BIOS-ban a túlpörgetés beállítása gyerekjáték, viszont a Wind - és általában a netbookok - BIOS-a amúgy sincs telepumpálva túl sok átállítható opcióval.

Rendszerindulás után a Turbo használata pofonegyszerű, a fentebb említett két gomb lenyomásával aktiválható és tiltható le. Igyekeztünk olyan tesztet kifundálni, ami legalább részben életszerű, vagyis amivel egy netbook-felhasználó a mindennapos gyakorlatban is összefuthat. Fogtuk az egyik, munkára használt gépünkön tárolt dokumentumokat, és a WinRAR segítségével tömörítettük azokat - a szokásos DOC, XLS, PPT, GIF, JPG, EPS, TXT, PDF, HTM állományok tömkelegéről van szó, szám szerint 1240 állományról 296 mappában, közel egy gigabájt méretben. A teszt során a legjobb tömörítési metódust választottunk...

A cikk folytatásához kattints ide!

• 7
• Vista
• XP