Mitől lesz egy noteszgép üzleti? Jól járunk, ha egyszerűen megvesszük a létező legdrágábbat? Egyáltalán: kinek kell üzleti notesz? Spórolunk, ha ilyet veszünk, vagy éppen ellenkezőleg?

A szkeptikusok azt mondják, hogy a jövendőmondók csupa olyan általánosságot jósolnak a jól fizető páciensnek, amelyet az bele tud illeszteni konkrét vágyaiba. Nem szeretnénk a jósok babérjaira törni, de gyanítjuk, hogy a következő esetleírásba sokan, sok konkrétumot beleképzelnek majd. Adott X cég, ahol Z főnök egy üzleti célú csúcsnoteszt elefántcsont tornyában leginkább arra használ, hogy Excel táblákat töltögessen ki. A cellák kitöltéséhez jobbára nem képleteket használ, hanem egy számológépet -, mert sznobéri(ájá)ból megvették neki a legdrágább gépet, ami kapható, teljesen feleslegesen. A kereskedők, üzletkötők meg memóriahiányos, mobil-internetelérést sehogy vagy csak külső USB-s modemmel működő gépekkel próbálnak dolgozni. Ismerős a helyzet? Nem hisszük, hogy egyetlen cikkel meg lehet reformálni bármit is, de azt gondoltuk, hogy hasznos lehet átvenni, mi a lényege az üzleti laptopnak, hol érdemes ilyenbe ruházni és hol pénzkidobás.

Az üzleti noteszgép kvintesszenciája
Az üzleti célú laptopokat egyrészt beépített hardveres extrák, másrészt a járulékos, gyakran extraként megvásárolható szolgáltatások különböztetik meg a végfelhasználóknak szánt társaiktól. Az az érdekes, hogy ezek többsége külön-külön felbukkan a consumer gépekben is, de olyan együttállásban és sűrűségben, mint egy üzleti gépben, szinte soha. A régebben jól elkülönülő kategóriák határai mára teljesen összemosódtak. Semmiképpen sem a méret, a kijelző nagysága, a kommunikációs képességek vagy a gépben megbúvó lóerők különböztetik meg a végfelhasználóknak való noteszeket az üzleti felhasználóknak szántaktól. Például egy kis teljesítményű netbook is könnyű és vékony. Netbookot is vásárolhatunk 3G-s kommunikációs modullal, egy játékosoknak szánt laptop is bivalyerős, tehát nem ezektől a paraméterektől kapja meg egy noteszgép az üzleti jelzőt.

A modern, üzleti noteszgéppel szembeni alapkövetelmény a következő: úgy legyen beilleszthető a céges infrastruktúrába, hogy az úton lévő vagy otthoni irodából dolgozó felhasználó számára a teljes céges infrastruktúra, minden erőforrás rendelkezésre álljon, mintha az irodából dolgozna. Ugyanez igaz visszafelé is: a céges IT-infrastruktúrában a gépnek pontosan úgy kell látszódnia, mintha ott volna az irodában. Ugyanakkor biztosítani kell a noteszgépen tárolt kényes üzleti adatok védelmét is. Ha a gépet ellopják vagy elveszítik, ezek nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe még akkor sem, ha a gépet nem lehet visszaszerezni. A noteszgép motorházában elég lóerőnek kell lapulnia ahhoz, hogy képes legyen virtualizációra, illetve streamelt applikációk kezelésére. Ezzel el is érkeztünk egy nagyon fontos ponthoz: a válaszhoz arra a kérdésre, hogy szükségünk van-e kifejezetten üzleti célú noteszre! Ha ezek közül a szolgáltatások közül ilyen vagy olyan okból - például a cégnél nincs ilyen szintű IT-infrastruktúra, és nem is várható, hogy bevezetésre kerül - nincs szükségünk egyre vagy többre, akkor egyszerűen nem kell szolgáltatásokkal teletömött, ezért drága üzleti noteszgép!

Előny az Intelnél
Ha megvizsgáljuk az üzleti noteszek kínálatát, azt fogjuk tapasztalni, hogy az Intel-alapú termékek egyeduralkodónak tekinthetők. Az ok, hogy az Intel kifejlesztette a vPro-technológiát - olyan processzortechnológiák, menedzsmentszolgáltatások és biztonsági technológiák együttesét, amelyek lehetővé teszik a PC-k távoli elérését - beleértve a távoli ellenőrzést, karbantartást és menedzsmentet -, függetlenül a telepített operációs rendszertől, annak működésképes vagy éppen működésképtelen állapotától, illetve attól, hogy a gép kikapcsolt vagy bekapcsolt állapotban van-e. A cég az eredetileg asztali gépekben debütáló technológiát a Centrino 2 család egyes tagjaiba is beépítette. A vPróval felvértezett noteszgépek vezeték nélküli, Wi-Fi hálózaton keresztül csatlakoztatva is képesek arra a trükkre, mint vezetékes Ethernet hálón keresztül csatlakoztatott társaik. A vPro hasznáról a cégek rendszergazdái tudnának bővebben mesélni, például, hogy mennyi idő és pénz takarítható meg azzal, hogy ennek révén távolról megoldható a diagnosztizálás és a hibaelhárítás, a szoftverfrissítések eljuttatása a felhasználóhoz, illetve a noteszgépek merevlemezén lévő adatok elérésének letiltása, ha a gépet ellopják vagy elvesztik.

Természetesen a vPro előtt is léteztek olyan megoldások, amelyek hasonló szolgáltatásokat kínálnak, de a vPro előnye, hogy a fentieket a hardverbe beágyazott szinten tudja, nem kell az operációs rendszer és egy rajta futó kliens segítsége a működéshez. Ezenkívül a vPro-s gépet kikapcsolt állapotában is eléri a céges IT-részleg, azaz például munkaidőn kívül is el tudják küldeni a különböző szoftverfrissítéseket a gépekre. Nem csoda, hogy valamennyi vezető noteszgépgyártó kínálatában találunk vPro-s Centrino 2 gépeket.

Nem állítjuk, hogy csak a vPro-s Centrino 2-alapú gépeket lehet üzleti noteszgépnek tekinteni, de azt igen, hogy jelenleg ezek képezik ennek a piaci szegmensnek a csúcsát. Csak akkor érdemes ilyen képességű gépeket vásárolni, ha ki tudjuk használni a vPro nyújtotta előnyöket. De ha a megfelelő infrastruktúra rendelkezésre áll, akkor azoknak a kollégáknak, akik sokat vannak úton, otthoni irodából vagy a központi telephelytől távoli irodából dolgoznak, mindenképpen jó és indokolt befektetés egy ilyen gép.

Kommunikáció mindenekfelett
Mára az összes noteszgépben alapáras extrának számít a "g" szabványú Wi-Fi vezérlő. Az üzleti noteszekben sincs ez másként - bár megjegyzendő: egyelőre még az "n" szabványú sem ritka ebben a szegmensben. E gépek esetében azonban nem elégszenek meg a gyártók azzal, hogy feltételezik: Wi-Fi kapcsolat áll rendelkezésre az internetre csatlakozáshoz. A mobiltelefon-hálózaton keresztüli nagy sebességű internetelérést lehetővé tevő HSDPA/3G modemek ugyan nem számítanak alapáras extrának, de az előkészítésük - azaz a SIM-kártya helye, illetve az LCD-kijelző mögött elhelyezett antenna - mindenképpen. Hiszen az üzleti noteszről feltételezik, hogy gazdájának minden körülmények között eléréssel kell rendelkeznie az internethez, el kell érnie elektronikus leveleit, a céges hálózaton tárolt adatokat és így tovább. Az már nyilvánvalóan egyedi elbírálás alá esik, hogy a gép kiszemelt tulajdonosának valóban szüksége van-e a Wi-Fin túl valódi mobilinternet-elérésre. Természetesen még mindig be lehet szerezni utólag egy külső, USB-s modemet szükség esetén, de a gépekbe építettek azontúl, hogy praktikusabbak - nem lógnak ki a gépből egy vezeték végén -, jobb rádiós kommunikációt is biztosítanak a jellemzően a noteszgépek kijelzője mögé épített, nagyobb antennáiknak köszönhetően. Viszont nem árt, ha tudjuk, hogy mit nyerhetünk egy ilyennel a "mindig becsatlakozva" előnyén kívül (lásd alább).

Az adatok védelme
A noteszgépek gyártói már régóta törik a fejüket azon, hogyan lehetne elérni, hogy ne legyen érdemes ellopni a noteszgépeket; de miután erre még senkinek sem született használható ötlete az évek során, az egykor oly hangzatos "annyit érjen, mint egy tégla" irányba való fejlesztések teljesen elhaltak. Viszont előtérbe került a noteszgépeken tárolt adatok védelme. Hihetetlennek tűnő szám, de egy felmérés szerint csak az Egyesült Államok repterein egy hét alatt 12 000 noteszgép tűnik el! A közelmúlt egyik nagy botránya volt az Egyesült Királyságban, hogy egy ilyen elveszett laptopról több ezer polgár összes, identitáslopást lehetővé tévő személyes adata került rossz kezekbe. Ezért a noteszgépeken tárolt kényes üzleti adatok védelme létfontosságú.

A védelem első vonalát a BIOS-jelszavak, ujjlenyomat-olvasók vagy chipkártyaolvasók jelentik. Az előbbi kettő szinte minden üzleti noteszgépen megtalálható, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a felhasználók szeretik ezeket kikapcsolni, nem használni. A chipkártyaolvasókkal a Fujitsu Siemens laptopjain találkozhatunk leggyakrabban a hazai piacon. Ezek a megoldások "csak" a rendszerbe való beléptetést, a céges hálózathoz való csatlakozást teszik biztonságosabbá. A következő lépcső a merevlemezen tárolt adatok titkosítása. Erre egyfelől szoftveres megoldások léteznek, amelyek a noteszgép típusától függetlenül képesek a merevlemez tartalmának titkosítására, de a Seagate már 2005-ben bejelentette első FDE (Full Disc Encirption - teljes lemeztitkosítás) meghajtóit. Az első darabok mégis csak 2007 márciusában jelentek meg az ASI laptopjaiban.

A rivális szoftveres megoldásokkal szemben az FDE meghajtók firmware szinten végzik a titkosítást. A felhasználónak mindössze a rendszerindításkor kell megadnia egy jelszót, s attól kezdve a titkosítás folyamatát teljes egészében elintézi a firmware. A folyamat átlátszó a rendszer felé, még a rendszerindításkor történő jelszómegadás is az operációs rendszertől függetlenül működik, a felhasználó gyakorlatilag észre sem veszi, hogy a meghajtó titkosítja az adatokat. 2008 novemberétől a Dell számos laptopjához kínálja opcióként a Seagate Momentus FDE meghajtóit, de rajtuk kívül a Lenovo, a Fujitsu és az NEC is kínál ilyennel szerelt noteszgépeket. Jó, ha tudjuk, hogy a Seagate ezeket a merevlemezeket nem csak az OEM-eknek kínálja, így egy noteszgép utólag is felszerelhető ilyen védelemmel!

Harakiri - távirányítással
Az előbbiekben már utaltunk rá, hogy egy mobiltelefonos hálózaton keresztüli interneteléréssel ellátott noteszgép más előnyöket is kínál, mint a netelérés. A Lenovo Constant Secure Remote Disable szolgáltatás az egyik ilyen. Ez lehetővé teszi, hogy a felhasználó egy SMS-üzenet elküldésével, távirányítással lekapcsolja a noteszgépet. A BIOS-ba ágyazott szolgáltatás - melyet a Lenovo a Phoenixszel közösen fejlesztett ki - a noteszgép merevlemezén lévő bizalmas, céges adatok védelmét szolgálja. A Lenovo gépeiben használt merevlemez-titkosítási technológia csak akkor fejti ki hatását, ha nem hibernálják a gépet, ezért kell azt teljesen kikapcsolni. Így újraindításkor a merevlemezen lévő adatok nem lesznek elérhetők az elvesztett vagy ellopott noteszgépen.

A "harakiri" parancs kiadása lehet azonnali hatású, amikor bármit is csináljon éppen a gép, azonnal kikapcsol. Így elveszhetnek bizonyos adatok, és a telepített operációs rendszer is megsérülhet, de a kényes adatok biztosan titokban maradnak. Arra is lehet utasítani a gépet, hogy a következő újraindításkor aktiválja a védelmet. Ha az elveszett gép mégis megkerül, akkor a felhasználó a merevlemez-titkosítás funkció használatához megadott jelszóval felélesztheti a tetszhalott noteszt.

A CSRD-technológia csak azokban a gépekben elérhető, amelyek beépített modemjük vagy valamilyen WAN-kártya segítségével, mobilhálózaton keresztül csatlakoznak az internetre. Bár a Lenovo kifejlesztett már olyan technológiát is, amely hasonló módon védi az adatokat, ha a noteszgép Ethernet vagy Wi-Fi hálózaton keresztül csatlakozik a világhálóra. Természetesen a CSRD működéséhez az is kell, hogy a gépben lévő SIM-kártya aktív legyen, a gép olyan helyre kerüljön, ahol rendelkezésre áll egy használható GSM-hálózat, illetve - ad absurdum - a kártyához tartozó előfizetés is éljen. Minden egyes géphez tíz különböző szám társítható, amelyekről elfogadja az "öngyilkosságra" felszólító parancsot. Így lehetővé válik, hogy a gép használója és a céges rendszergazdák is reagálhassanak a helyzetre, ha a noteszgép eltűnik. Ugyanakkor az is biztosított, hogy illetéktelenek ne kapcsolhassák ki azt.

A Dell szintén elindított egy, a Lenovójéhoz nagyon hasonló szolgáltatást Dell Remote Data Delete Service néven. A különbség annyi, hogy a Dell távirányítással kiadható "szeppuku" parancsára a merevlemez teljes tartalma törlődik.

A Fujitsu Siemens az Esprimo és egyes Lifebook modelljeihez kínál hasonló megoldásokat. A SystemTrack alkalmazás feladata pedig a számítógépek nyomon követése. Amennyiben a felhasználó regisztrál a Computrace-hez, azon keresztül bejelentést tehet notebookjának eltűnéséről...

A cikk folytatásához kattints ide!

• 7
• Vista
• XP