A festő az alapozás után tájékoztat, hogy kész a lakás, lehet fizetni. Nemsokára megjelenik a legújabb színezőanyag, akkor küld néhány vödörrel, és a festést majd mi befejezhetjük.

Azt hiszem, mindannyian furán néznénk, ha ez velünk történik meg. Vajon hányan gondoljuk úgy, hogy rendjén lenne félkész lakásba visszaköltözni? Hányan szeretnénk mi magunk újra felfordulást csinálni, és befejezni azt a munkát, amit egyszer már kifizettünk valakinek a nem is olyan könnyen megkeresett pénzünkből? A kérdés költői, mégis sok millióan válaszoltak már igennel erre, csak nem a szobafestőnek, hanem a hardvergyártóknak.

Igen, kedves olvasó, ha használ számítógépet, és ezt talán joggal feltételezzük a Computerworld közönségéről, akkor ön is belépett abba a mára már világméretű klubba, amely fizet azért, hogy problémákat oldhasson meg, dolgozhasson, és késedelmet szenvedhessen a lényegi munkával. A flash BIOS 1995-ös debütálása óta ugyanis a gyártók előszeretettel jelentetnek meg a beégetett firmware szempontjából szinte félkész termékeket. Amíg EPROM-lapkákba égették az alaplapokat, illetve videokártyákat vezérlő szoftvereket, addig a készítők kénytelenek voltak alapos munkát végezni, hiszen a termék úgy volt végleges, ahogy azt a vásárló a boltból, raktárból elvitte, utólagos módosításra nem volt lehetőség. Ma azonban szoftverből frissíthető flashlapkák tárolják a rendszerszoftvereket, és mivel időközben az internetelérés is alapvetővé vált, így bárki letöltheti a legújabb firmware-változatot, és frissítheti a hardver lelkét.

Miért rossz ez? - kérdezhetik és kérdezik is sokan. Hisz végül is ezáltal javíthatók a hibák, és javítható az eszköz kompatibilitása, sőt még plusztudást is kaphat a felhasználó. Valóban, vannak pozitív hozzáállású gyártók, akik extra tudást nyújtanak az új firmware-rel azon túl is, hogy már a termék első kiadása is megbízhatóan működik.

Ám a legtöbb fejlesztő nem ilyen. A többség egyszerűen arra törekszik, hogy minél előbb, szinte bármi áron piacra dobhassa az új modellt, megelőzve a többieket.

Sok neves, elismert és nemegyszer piacvezető (!) gyártó esetében tapasztaljuk nap mint nap, hogy a megjelenést követő egy-két hónapban letölthető frissítések semmi mást nem tartalmaznak, mint a hibajavításokat, no és sokszor újabb hibákat. A frissítés itt már nem extra lehetőség, hanem egyenesen a felhasználó kötelessége, és ekkor kezd igazán emelkedni a (régimódi, analóg) vérnyomásmérő higanyszála!

Ha felhívjuk például noteszgépünk igényes technikai segélyvonalát, ott az azonosítást követő első kérdések utáni rutinkérdés: "Frissítette már a firmware-t?" Ha ismerősöktől kérünk tanácsot, még hozzá nem értőnek is fognak tartani, hogy egyáltalán miért nem letöltögetéssel és frissítgetéssel kezdtük? Hát azért, mert úgy véljük: az nem a mi dolgunk! Egy munkaeszközt vásároltunk jelentős összegért, cserébe egy minden szempontból kész terméket várnánk cserébe. Ehelyett nemcsak, hogy fennakadást okoznak a munkában a hibák (nem működik a DVD-író, nem tudunk ehhez vagy ahhoz a WiFi-hálózathoz csatlakozni), de ha nem ez a szakterületünk, akkor bizony el kell sajátítanunk a hibajavítás módját is. Ja, és ha véletlenül besül a frissítés folyamatában a gép, akkor vége, legközelebb nem indul el, és a garancia sem érvényesíthető.

Gondoljunk bele, hogy például egy noteszgépnél ez mekkora munkát jelent! Meg kell keresnünk a gyártó honlapját, ott azonosítanunk kell a kívánt modellt. Azt hinnénk, hogy a célegyenesben vagyunk, de lám, a mi gépünk akár tucatnyi változatban létezhet, ilyen vagy olyan dokkolóval, akkumulátorral, optikai meghajtóval. Meg kell győződnünk arról, hogy pontosan mi is van a gépünkben, majd pontosan kikeresni és telepíteni a megfelelő firmware-eket...

A cikk folytatásához kattints ide!

• 7
• Vista
• XP