A szolgáltatók mindenhol pénzből élnek, de nálunk még négy-öt csillagnyira vagyunk a valódi, éles versengéstől.

A szép új világban minden ingyen van, vagy legalábbis a reklámok ezt sugallják nekünk. Talán a legextrémebb példákat az autóreklámokban lehet találni: mire a kereskedésbe érünk, a 2 190 000 Ft-tól induló jármű végösszege olyan távol van már, mint mi voltunk a valóságtól, amikor a plakátot nézegettük. Ja, hogy forgalomba is akarjuk helyezni? Ja, hogy a nevünkre akarjuk íratni? De vajon mi jöhet még? Ja, hogy ülés is kell bele? Persze minden relatív, hiszen amíg autónak lehet nevezni azt a vashulladékot, ami a kereskedés üvegfalai mögött áll, addig bármennyiért lehet árusítani, csak hát, ha járni is akarunk vele..., az egy kicsit bizony megdobja majd az árat.

Persze nem kisebb "tréfa" a repülőjegy sem: Dublin 5700 forinttól... kár, hogy mire kifizetem, 27 000 lesz, és még azért is fizetnem kell, hogy fizethessek, hiszen kártyadíj is van (nem mellesleg személyesen nem lehet kifizetni, mivel nincs iroda).

Ez ügyben persze az Európai Unió fellépett, hiszen nem voltunk már messze attól, hogy "Repülőjegy! Mi fizetünk Önnek 10 000 forintot, ha velünk utazik*" típusú reklámok is megjelenjenek. Szépen lassan tehát mindenkinek ki kell írni a valós árakat, úgyhogy visszatereljük a versenyt a régimódi kerékvágásba, amikor is még nem a *-os megjegyzések számával ment a verseny az ügyfélért.
Ami viszont még mindig messze van, az a távközlési szolgáltatások reklámozásának szabályozása. A hazai három mobil- és mobilinternet-szolgáltató már kizárólag a trükkös megfogalmazásokkal próbál ügyfeleket szerezni. Hová lett az innováció?

Összeszedtünk néhány "ajánlatot" a szolgáltatók lapjáról:
- 995 Ft/hó*
- Most 0 Ft-ért elviheted
- az első 3 hónap havidíja 0 Ft
- XXX csomag 990 Ft****
- Modem és adatkártya már 0 Ft-ért

De vajon miért van az, hogy egyfelől ezeken már meg sem lepődünk, másfelől pontosan tudjuk, hogy hazugság, és rögtön a lap alján kifejtett csillagos megjegyzéseket kezdjük olvasni. Vagy az sem abszurd, hogy már van négycsillagos megjegyzés is?

Úgy tűnik tehát, hogy leáldozóban vannak a becsületes ajánlatok. Annyira eltorzultak a vásárlói igények és szokások, hogy ha csak úgy egyszerűen megmondanánk, mennyi az annyi, még ki is nevetnének. Nem értenék, hogy miért nincs csillag minden szavunk mögött, miért nem ígérjük meg a nyilvánvaló lehetetlent?

A háttérben közben persze mi, vásárlók magunkkal szúrunk ki. Ha elmegyünk a szolgáltatóhoz és kiderül, hogy ja kérem szépen, a nulla nem úgy nulla, ahogyan azt matematikából tanultuk, akkor azonnal felállnánk, és megköszönnénk, az ilyen jelenség egyre fogyna. De mi semmi problémát nem látunk abban, hogy miért kell végül hárommilliót fizetni az alig több mint kétmillióért hirdetett autóért, hogy miért érkezik egyszer csak kétszer akkora mobilinternet-számla, hogy hogyan lesz a percdíjunk mágikusan másfélszer annyi, mint amit ígértek.

Mondhatnánk persze, hogy ugyan már, "nyugaton" is ezt csinálják, úgyhogy kár ezen fennakadni, ilyen a fogyasztói társadalom. Ezzel kapcsolatban több rossz hírünk is van. Egyfelől nagyon nyugaton (tengerentúlon) az autók durván feleannyiba kerülnek, mint itthon, a helyi telefonálás már évtizedek óta ingyen van, az internet pedig nem extra, hanem úgy kezelik, mint a villanyáramot.
Közepesen nyugatra pedig csúcskategóriás mobiltelefonokat adnak új előfizetőknek, nem pedig "Előfizetés (24 hónap) kezdő részlet***"-tel hirdetik azokat a telefonokat, amelyeket ott már lassan lecserélnek, de nálunk még jó lesz az.

Igaz tehát, hogy a szolgáltatók mindenhol pénzből élnek, de verseny és verseny között is van különbség: nálunk még négy-öt csillagnyira vagyunk a valódi, éles versengéstől. Hogyan lehet például az, hogy míg a mobiltelefon-használat évről évre nő, s a vezetékes telefon előfizetéseket sorra mondják föl, addig a nagy konszernnek eszébe sem jut a helyi hívásokat ingyen adni? Miért jut eszébe az észt/luxemburgi Skype-nak, hogy a világ minden pontjára kedvezményes havidíjon korlátlan helyi vezetékes-telefonhívást biztosítson? Nekik onnan ezt egyszerűbb lenne megszervezni, mint "ezeknek" itthon? Vagy ők más modell szerint dolgoznak, és az "ügyfél" szó nem azonos náluk a "szerencsétlennel, aki a sárga csekket fizeti"?

Ezt egyébként igen egyszerű letesztelni: fizessünk elő bármire egy külföldi szolgáltatónál (legyen például a fent említett Skype), majd írjunk egy e-mailt egy vélt vagy valós problémánkról...

A cikk folytatásához kattints ide!

• 7
• Vista
• XP